Részletes termékinformációk

Egyéb összetevők:
Micoselle®, egy szilícium-dioxid alapú segédanyag, amely nem ionos felületaktív anyagot, mikrokristályos cellulózt, növényi sztearinokat és gyógyszerészeti mázat tartalmaz.

Figyelmeztetések:
Terhesség vagy szoptatás esetén használat előtt konzultáljon egészségügyi szakemberrel. Az ajánlott napi fogyasztási mennyiséget ne lépje túl! Ne használja, ha jódérzékenysége van, vagy ha magas vérnyomás elleni vagy pajzsmirigy-ellenes gyógyszereket szed. Hagyja abba a használatát, ha megduzzadt nyálmirigyek jelentkeznek, illetve gyomorpanaszok, vagy bőrkiütés. Gyermekek elől elzárva tartandó.

A termék fogyasztása nem helyettesíti a kiegyensúlyozott, vegyes étrendet és az egészséges életmódot.

Hűvös, száraz és sötét helyen tárolja. A termék színében eltérések fordulhatnak elő.

Számos tanulmány bizonyította a jódbevitel szükségességét.*(1,2) Ezekben a tanulmányokban meghatározott minimális jódmennyiség 0,1 mg/testsúlykilogramm/nap volt*. Például egy 50 kg-os nő esetében a napi jódbevitel így 5 mg lenne.* A pajzsmirigy megfelelő működéséhez a pajzsmirigynek jodidra van szüksége. Az eredeti, 80 évvel ezelőtt serdülő lányokon végzett vizsgálatban napi 9 mg-nyi jodidot is használtak.*(3)

Az 1900-as évek elején a Lugol-oldatnak nevezett jód/jodid oldatot széles körben, hatékonyan és biztonságosan használták az orvosi gyakorlatban, mind a pajzsmirigy alacsony, mind a normálisnál magasabb aktivitása esetén.*(4) Erről többek között Dr. Szent-Györgyi Albert is rendszeresen megnyilatkozott, akit legalább annyira érdekelt a jód, mint a C-vitamin. A jódpótlásra ajánlott napi bevitel 2-6 csepp Lugol-oldat volt, ami 12,5-37,5 mg teljes jódadagot biztosított. Ezt a mennyiséget még 1995-ben is említették egy gyógyszerészeti könyvben(5).

Számos kutató meggyőző összefüggéseket mutatott ki a megfelelő jódbevitel szükségessége kapcsán.*(6) A Japánban élő japán nők naponta átlagosan 13,8 mg össz jódot is fogyasztottak tengeri eredetű ételekből, és egyes kutatások szerint ez fontos tényező a relatív egészségük szempontjából.*(6) Az 1960-as években az USA-ban egy szelet kenyér tartalmazta a teljes RDA-t, azaz 0,15 mg jódot. Az elmúlt 2 évtizedben sajnálatos módon a jódot brómmal helyettesítették a kenyérkészítés során. A bróm blokkolhatja a pajzsmirigy működését, és zavarhatja a szervezetben lévő jódot.*(4),(7)

A vitaminok és ásványi anyagok RDA-határértékeit a II. világháború után állapították meg. Az RDA-rendszerbe egyik utoljára bekerült mikrotápanyag a jód volt, amelyet 1980-ban állapítottak meg, és 1989-ben megerősítettek.(8) A jód RDA-értékét a golyva,a szélsőséges neurológiai gondok (kreténizmus) és a pajzsmirigy klinikai alulműködésének megelőzéséhez szükséges jód/jodid mennyiségére alapozták.*(9) Az egész emberi szervezet optimális jódszükségletét szisztematikusan soha nem vizsgálták. Ezért nem ismeretes ennek az elemnek a fizikai és szellemi jóléthez szükséges optimális mennyisége. Demográfiai tanulmányok alapján a szárazföldi japánok átlagosan napi 1-13,8 mg jódot fogyasztanak, és a mai napig ők a Föld bolygó egyik legegészségesebb népe.*(6) A Lugol-oldat egy több mint 150 éve bevált készítmény.* Két csepp nagyjából 12,5 mg jódot/jodidot tartalmaz, ami nagyon közel állhat az ideális jódszükségelethez.

Ennek a készítménynek az indokoltsága
A jód/jodid folyékony oldatban történő adagolása nem túl pontos, elszínezheti a fogakat, kellemetlen ízű és gyomorirritációt is okozhat. A Iodoral® standardizált tablettaforma, amely 5 mg jódot és 7,5 mg jodidot tartalmaz káliumsóként. A gyomorirritáció megelőzése érdekében a jód/jodid-készítményt kolloid szilícium-dioxid segédanyagba szívják fel, a jód kellemetlen ízének kiküszöbölése érdekében pedig a tablettákat vékony gyógyszerészeti mázréteggel vonják be*(10).

További érdekesség a témában:

https://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/termeszettudomany/a-vizimajom-elmelet-csanyi-vilmos-eloszavaval

Források:

1. Ghent, W., et al, Can. J. Surg., 36:453-460,1993.

2. Eskin, B., et al, Biological Trace Element Research, 49:9-19, 1995.

3. Marine, D., Atl. Med. J., 26:437-442, 1923.

4. Abraham,G.E., The Original Internist, 11:17-36, 2004.

5. Gennaro A.R., Remington: 19th Edition, 1995, Mack Publishing Co, 1267.

6. Abraham, G.E., Flechas, J.D., Hakala, J.C., The Original Internist, 9:30-41, 2002.

7. Epstein, S.S., et al, Prevention Program Macmillan, NY, 1998, pg5.

8. Abraham, G.E., The Original Internist, 11:(2) 29-38, 2004.

9. Abraham, G.E. Townsend Letter, 245:100-101, 2003.

10. Abraham, G.E., Flechas, J.D., Hakala, J.C., The Original Internist, 9:5-20, 2002.